Nagyszentjános története

A Duna mellett, de nem egyetlen faluként

A mai Nagyszentjános múltját nem lehet egyszerűen egy megszakítatlan középkori falu történeteként elmondani. A Duna menti síkságon több, különböző korú településnyom, puszta?Történeti földrajzi és településnév; a térségben gyakran külterületi birtok- vagy majorsági egységet jelölt. és gazdasági központ hagyott emléket. A község önkormányzati településtörténete éppen ezért egymás mellett tárgyalja Zászló, Öreg-Szentjános, Felső- és Alsószentjános helynevét. Ezek között vannak jól követhető későbbi kapcsolatok, a korai korszakok azonosítása azonban további okleveles és régészeti kutatást kíván. [N1]

A folyópart és a ma ismert Erebe-szigetek kapcsolatát a közigazgatási határ is megvilágítja. Az Erdőrezervátum Program nyilvántartása a 64,4 hektáros Erebe-szigetek magterületének erdőrészleteit Nagyszentjános határában adja meg. A tájat azonban évszázadok óta Gönyű felől is szemlélik és használják. A természetes folyómeder nem igazodik a települések nevét jelző táblákhoz. [N6] [N7]

A helytörténet olvasásához ezért két kérdést érdemes mindig feltenni: az adott adat a mai belterületre, egy régi pusztára vagy a község tágabb határára vonatkozik-e; és milyen időpontból származik a bizonyíték? Ha ezt tisztázzuk, a római építmény, az egykori majorság és a fiatal ártéri erdő?Folyóhoz kötődő erdőtársulás, amelynek életét a talajvíz, az elöntések és a folyó dinamikája is alakítja. nem lesz egymásra vetített, hamis történet. [N1] [N2] [N6]

Római őrtornyok a határban

Nagyszentjános római múltjának egyik kézzelfogható pontja a Proletár-dűlőként nyilvántartott, 1771. azonosítójú lelőhely. A Magyar Nemzeti Múzeum adatbázisa több korszak leletanyagát és több régész munkáját tartja számon itt; különösen fontos a Duna menti őrtorony maradványa. Ez régészeti lelőhely, nem azonos a mai Erebe-szigeteken álló, turisták számára látogatható „várral”. [N2]

A történeti önkormányzati régészeti leírás szerint T. Szőnyi Eszter 1975-ben egy körülbelül 15 × 15 méteres, lekerekített sarkú alaprajzú építmény alapozását tárta fel; a tornyot árok övezte. Visy Zsolt az építményt az Arrabona 7. burgus megnevezéssel kapcsolta a római határvédelem kutatásához. E méretadatok konkrét régészeti értelmezéshez kötődnek: az eredeti falmagasságot vagy a helyőrség létszámát nem lehet belőlük rekonstruálni. [N4] [N2]

A 2015-ös miniszteri rendelet a Nagyszentjános 047/29 területén nyilvántartott 1771. lelőhelyet, valamint a 063 helyrajzi számhoz tartozó 1785. lelőhelyet kiemelten védetté nyilvánította a római kori őrtoronymaradványok megőrzésére. Ez arra is figyelmeztet, hogy a „római őrtorony” nem egyetlen, szabadon megközelíthető épületet jelent: több védett régészeti helyről van szó. [N3]

A szomszédos Gönyű Nagy-Sáros-dűlőjében dokumentált római útállomás más jellegű épület. A két lelőhelyet érdemes együtt megismerni, mégis külön néven és külön lelőhelyként kell bemutatni: a határforgalomhoz kapcsolódó út és az őrzési feladatok egy térségben találkozhattak, de az egyes épületek feladatát csak az adott ásatási adatok alapján lehet megnevezni. [N2] [N3]

Zászló és Öreg-Szentjános: a középkor nyomai

A községi településtörténet a Zászló, illetve Zazlon névváltozatot egy 1216-ra keltezett egyházi összeíráshoz kapcsolja, és egy 1237 körüli jegyzékről is beszámol. A szöveg szerint az egykori település Gönyű szomszédságában feküdt. A mai Nagyszentjánossal való pontos térbeli megfeleltetésnél azonban indokolt az óvatosság: az összefoglaló közlése önmagában nem helyettesíti az eredeti oklevél kritikai kiadását vagy a lelőhely földrajzi azonosítását. [N1]

A községi ismertetés a tatárjárást követően eltűnő Zászló történetét is felvázolja, de a pusztulás pontos körülményeit feltételesen fogalmazza meg. Ebből nem következik, hogy minden lakó sorsát vagy egy meghatározott menekülési útvonalat bizonyítani lehetne. Egy régóta eltűnt településnél a dokumentumok hallgatása is történeti adat, ám a hiány nem bizonyít egyetlen magyarázatot. [N1]

Az Öreg-Szentjános helynévhez a helyi hagyomány régi templomot és Pannonhalmáig vezető alagutat is társít. A történet izgalmas, de a közzétett önkormányzati leírás ezt szóbeszédként említi. Külön kell választani a középkori templom leleteitől: egy történeti régészeti jegyzék Nagyszentjános területén 1981-ben megbolygatott késő középkori templomot és temetőt, majd 1982-es leletmentést is említ. A templommaradvány ténye nem bizonyítja az alagút történetét. [N1] [N4]

Pusztákból és majorságokból formálódó település

Az önkormányzati helytörténeti összefoglaló a 17. század közepétől az Esterházy-család telepítési és gazdálkodási tevékenységét emeli ki. A régebbi Öreg-Szentjános közelében mezőgazdasági munkára érkezők és új majorok története rajzolódik ki. Felsőszentjános, Alsószentjános, valamint a későbbi Nagy- és Kisszentjános elnevezések a birtokszerkezet és a lakott helyek lassú átalakulásának emlékei. [N1]

A 19. század elejére az itt élők mindennapjait nem a belvárosias falu, hanem a földbirtokhoz kapcsolódó gazdaság szervezte. A községi ismertetés a kastélyt az 1809-es kismegyeri csata utáni eseményekhez is köti, és francia tisztek ideiglenes elszállásolását említi. E részletet az önkormányzati helytörténet közléseként érdemes idézni: a pontos személyeket, napokat és katonai mozgásokat jelen összeállítás nem tudja független hadinaplóval igazolni. [N1]

A birtok gazdasági arculatának változását az önkormányzati szöveg 1870 körüli bérbeadáshoz, Auspitz Pál nevéhez, szeszgyárhoz, majd egy későbbi malomhoz köti. A történet helyben a mezőgazdaság és a feldolgozás kapcsolatát mutatja meg. Az egykori gazdasági épületekről és a munkásságról pontosabb képet adhatnak a továbbiakban feldolgozandó kataszteri térképek, ipartörténeti nyilvántartások és családi fényképek. [N1]

A vasút és a munkáért érkező családok

Az 1856-ban megjelenő vasúti állomás az önkormányzati településtörténet egyik fontos fordulópontja. A sínek a mezőgazdasági központot tágabb piaci és közlekedési kapcsolatokba vonták be. A vasút helyi jelentősége nem csupán az utazás lehetősége: megváltozhattak az áruszállítás időigényei, a munkába járás útvonalai és a faluban megtelepedők döntései. [N1]

A községi összefoglaló szerint az 1920-as évektől Vas és Zala megyéből érkező idény- és később állandó munkások is formálták a lakosságot. Az elbeszélésből érzékelhető, hogy Nagyszentjános nem egyetlen alapítási dátumtól „készen lévő” település: több nemzedék munkája, költözése és családi döntése alakította. A munkások nevei, a foglalkozási mintázatok és a háztartások története további anyakönyvi, levéltári és interjúkutatásra kínál témát. [N1]

A második világháború utáni változások között a község 1949-ben létrehozott állami gazdaságról számol be. A munkahely szerepe túlmutatott a termelésen: a helyi oktatás, a lakhatás és a közösségi élet igényei is a növekvő lakossághoz igazodtak. A településtörténet 1953-ra teszi a villamosítás megjelenését, 1969-től pedig óvodát említ. [N1]

A közösségnek templomot is kellett építenie

Nagyszentjános mai templomának története különösen jól megfogható helyi közösségtörténet. Az önkormányzati ismertető szerint a korábbi évtizedekben a hívek nagyobb ünnepeken Gönyűre jártak, majd 1949-től egy iskolai tanteremben tartottak vasárnapi miséket. A saját templom igénye tehát régebbi, mint a ma látható épület. [N5]

Az 1980-as évek végétől több telek- és épületmegoldás merült fel. 1992 novemberében a korábbi gazdasági épületből kialakított kápolnát szentelték fel, de hosszú távon a műszaki állapot miatt új építés mellett döntöttek. A tervek 1995-re elkészültek; az építkezés végül 1997 őszén indult meg. A község forrása részletesen megörökíti a helyiek, a győri egyházmegye és a paderborni támogatók együttműködését. [N5]

Az új templomot 1999. június 27-én szentelték fel Szent János apostol és Szent Liborius püspök tiszteletére. A kettős titulust a helyi kezdeményezés és a németországi támogatók közös története magyarázza. Az épület így egyszerre vallási helyszín és a rendszerváltozás utáni közösségépítés tárgyi emléke. [N5]

A templom és parkjának későbbi rendezése ugyancsak az önkormányzati leírásból követhető. A helytörténeti kutatáshoz itt különösen jó kérdés: miért válhat egy viszonylag új épület a település egyik meghatározó történelmi emlékévé? A válasz nem kizárólag az építési évszámban, hanem az összefogás dokumentált folyamatában kereshető. [N5] [N8]

1990: önálló önkormányzat, új helyi döntések

Nagyszentjános településtörténete szerint a község 1989-ig Gönyűvel közös tanácsi szervezetben működött, 1990-ben pedig önálló önkormányzatot alakíthatott. A két település összekapcsolódó múltja ezért nemcsak a folyóban és a közlekedésben, hanem az igazgatás történetében is megjelenik. A mai külön önkormányzatiságot nem célszerű visszavetíteni a középkorra vagy a majorságok korára. [N1]

Az önállóságot a közösségi épületek, a közterek és a településkép hosszabb távú alakítása követte. A község honlapja külön közli településrendezési dokumentumait, amelyek a különböző időpontokban elfogadott terveket együtt teszik követhetővé. A dokumentumok jelenkorra vonatkozó döntések; a történeti településmagok megértéséhez a régi térképeket velük együtt, de nem helyettük kell használni. [N1] [N8]

A szigetek története a falu történetének része

A 2022-es erdőrezervátumi alapfelmérés a mai magterületet nagyrészt a 20. században formálódott szigetként írja le. Az 1896 után megkezdett folyószabályozás a víz főmederbe terelésével és a mellékágak feltöltődésével változtatta meg a szigetek alakját. A ma látható erdő tehát nem időtlen díszlet: története a vízjárás, a hordalék és az emberi beavatkozás találkozásából olvasható ki. [N6] [N7]

A vizsgált 64,4 hektáros erdőrezervátum magterülete közigazgatásilag Nagyszentjánoshoz kapcsolódik, ugyanakkor a szigetvilág neve és mondái Gönyű helyi emlékezetében is élnek. A két történet nem verseng egymással. A községhatár tényét az erdőrezervátum nyilvántartása, a hajós és népmondai kapcsolatot a gönyűi helytörténeti gyűjtés támasztja alá. [N6] [N7]

A szigetek története jó példa arra, hogy a térképen megrajzolt határ, az emlékezetben élő helynév és a természetvédelmi megnevezés nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Ha mindegyiket a saját forrásával együtt mutatjuk be, a közös táj összetettsége válik láthatóvá. [N1] [N6]