Öreg-Szentjános: a hely, amelynek emléke megmaradt
Nagyszentjános múltjában nem egyetlen, megszakítás nélkül ugyanott álló település történetét kell elképzelnünk. A hivatalos településtörténet Zászló nevű középkori helységről, valamint a későbbi Öreg-Szentjánosról is beszél. Utóbbit a mai Krémer-major környékére helyezi. Az itteni középkori település és templom nyomait régészeti örökségvédelmi dokumentumok is számon tartják, ezért az egykori lakott hely nem csupán egy kitalált mesebeli falu. [NS] [NJK]
A mai falu és az egykori puszták nevei egymásra rakódó időrétegek. A régi templom története azért különösen érdekes, mert a táj emlékezetében nem csak vallási épületként, hanem védelmet kereső közösségek helyeként él tovább. A források ugyanakkor nem teszik lehetővé, hogy minden későbbi történetet bizonyított eseményként meséljünk el.
Hová vezethetett a titkos út?
Nagyszentjános hivatalos településtörténete egy várszerűvé alakított öreg-szentjánosi templomról ír, és hozzáteszi: a szóbeszéd szerint innen alagút vezetett a pannonhalmi várig. Az alagút tehát dokumentált helyi hagyomány, nem dokumentált föld alatti építmény. Jelenleg nincs az itt hivatkozott anyagokban olyan ásatási felmérés, amely a járat tényleges létezését igazolná. [NS]
Hogyan születhetett ilyen történet? Az elbeszélésben két erős helyszín kapcsolódik össze: a régi falusi templom és a hegyen álló, messziről látható pannonhalmi erősség. A menekülésről vagy rejtett összeköttetésről szóló mondák gyakran a veszélyesnek érzett múltat teszik elképzelhetővé. Ennél többet azonban csak új kutatással lehetne állítani: önmagában a hasonló mondák létezése semmit nem bizonyít az öreg-szentjánosi alagútról.
A föld alatti út titka – rövid, mai mese
Történelmi fikció. Az alábbi jelenet saját irodalmi feldolgozás, nem lejegyzett helyi monda és nem történelmi beszámoló. A szereplők, a beszélgetés és az események kitaláltak.
Az esti harangszó már rég elhallgatott, amikor az őr a templom kövéhez támasztotta lámpását. A völgy fölött sűrű köd ült, a távoli dombon csak a pannonhalmi tornyok sziluettje látszott. A fiú azt kérdezte, valóban van-e út a föld alatt. Az öreg nem felelt rögtön. Előbb a földre rajzolta a folyót, a dombot és a két falu között húzódó utat.
„A legbiztosabb út az, amit nappal is megtalálsz” – mondta végül. „A rejtett utakról mindig azok beszélnek legtöbbet, akik sohasem jártak bennük.” A fiú másnap a mezőn dolgozóktól is megkérdezte. Mindenki más bejáratot ismert. Mire este lett, már tudta: talán az alagútnál is érdekesebb maga a történet, amelyet minden nemzedék továbbadott.
Hogyan lehetne egy ilyen mondát ellenőrizni?
A történethez négyféle nyomot érdemes keresni. Először a korabeli oklevelek és helynevek mutathatják meg, hol állt Öreg-Szentjános. Másodszor a katonai felmérések és kataszteri térképek segíthetnek azonosítani a régi utak és épületek helyét. Harmadszor a régészeti feltárások tisztázhatják a templom tényleges építéstörténetét. Negyedszer a helyi elbeszélések gyűjtése megmutathatja, hogy az alagút történetének hány változata él. [NS] [NJK]
Az olvasó feladata nem az, hogy tiltott lelőhelyen föld alatti bejáratot keressen. A biztonságos kutatás könyvtári, levéltári és múzeumi anyagokkal kezdődik. Ha valódi régi családi emlék kerül elő, a gyűjtéshez a mesélő hozzájárulását és a történet pontos eredetét is rögzíteni kell.
Miért értékes a legenda akkor is, ha nem bizonyított?
Mert megőrzi, hogy egy közösség milyen helyeket tartott fontosnak és milyen veszélyeket, meneküléseket vagy összetartozást képzelt el saját múltjáról. A legenda és a régészeti eredmény nem versenytársak: más kérdésekre válaszolnak. Az öreg-szentjánosi történet ezért ugyanúgy helyet kaphat az Erebe legendáriumában, mint az ásatással dokumentált római őrtorony, feltéve hogy mindkettőnél látható, honnan származik az információ.
Érdemes a katonai térképeket és a falu részletes történetét egymás mellé tenni. A mai táj megértéséhez többféle forrásra van szükség.
Források és ellenőrzés
A hivatkozások az egyes történeti és természettudományos állításokhoz vezetnek. Az idézet nélküli magyarázatok saját szövegek; a mondák és a történelmi fikció külön jelölést kaptak.