A fejezet tartalma
Miért erre ment a gabona?
A győri helytörténeti feldolgozás szerint a 18. század közepétől a bácskai, bánáti és tiszavidéki gabona nyugati szállítása különösen fontossá tette a vízi utakat. A rakomány haladását a folyó adottságai szabályozták: más lehetőségeket kínált a főág, a Mosoni-Duna és a sekélyebb vízi összeköttetés. [19]
A kereskedelmi útvonal így több volt egy térképre húzott vonalnál. A hajó mérete, merülése, az évszak és az időjárás együtt dönthette el, melyik szakasz használható. Ha egy rakományt kisebb hajóra kellett áttenni, az megváltoztatta az út idejét és munkaszükségletét. A földrajzi akadályból helyi foglalkozás és szaktudás lett.
Ebből érthető Gönyű közvetítő szerepe. A település falutörténete átrakásról, révkalauzolásról és a gőzhajózás idején betöltött előkikötői feladatról ír. Az 1850-es évek itt helyi fellendülési korszakot jelentenek, nem a dunai gőzhajózás egészének kezdetét. [3]
A gabona őrléséhez kapcsolódó úszó műhelyekről külön olvasmány készült: Gönyű hajómalmai az 1698-as szárazság és az 1773-as felmérés idején.
Hogyan lehetett felfelé haladni?
A hajózás történeti valóság. A kiáltásból származtatott szigetnév helyi névmagyarázó hagyomány.
A folyással szembeni haladás az állati vagy emberi vontatás korában a partot is a közlekedési rendszer részévé tette. A hajó, a kötél, a vontatók és a kormányos együtt dolgoztak. A győri burcsellásokról szóló néprajzi összefoglaló szerint a díjazásban a terhelés, a lovak száma és az időjárás is szerepet kapott. [20]
A vontatás elve egyszerűnek látszik, a végrehajtása azonban sok egyeztetést kívánt. A parton haladó fogat és a vízen mozgó hajó eltérő akadályokkal találkozhatott. A kötél iránya, a hajó kormányzása és a következő használható partszakasz egyetlen közös feladat része volt. Egy hangos utasításnak ilyen körülmények között valódi jelentősége lehetett.
A hajóvontatók „Erre be!” kiáltásáról szóló helyi monda ebbe az ismerős munkavilágba illeszkedik. A történet a foglalkozás emlékezetét őrizheti, de a szigetnév nyelvi eredetét nem igazolja. A néveredethez régi írásos névalakok és külön nyelvtörténeti vizsgálat szükséges. [4]
(új lapon nyílik)A kisebb hajók jelentősége
A burcsella sekélyebb vízben is használható áruszállító hajótípus volt. A győri szóhasználat a hajó tulajdonosára és személyzetére is alkalmazta a burcsellás elnevezést. Ez jól mutatja, hogy a mesterséget a jármű és a helyi vízviszonyok együtt határozták meg. [20]
A nagyobb szállítóeszköz nem minden helyzetben jelentett előnyt. A több rakomány nagyobb merülést is jelenthet, míg egy kisebb hajó olyan szakaszon is elférhet, ahol más jármű már akadályba ütközik. Az átrakóhely értéke éppen abból fakad, hogy két eltérő közlekedési lehetőséget kapcsol össze.
Érdemes ezt a régi hajózást a mai logisztika felől is végiggondolni. Ma is átkerülhet az áru egyik szállítóeszközről a másikra, és ma is számít a kapacitás, a várakozás és az útvonal. A párhuzam segít megérteni a feladatot, de nem teszi azonossá a két korszak munka- és életkörülményeit.
A gőz nem egyetlen napon változtatott meg mindent
A dunai gőzhajózás tágabb történetében a Carolina 1817-es megjelenése és az Első Duna-Gőzhajózási Társaság 1829-es megalakulása korábbi mérföldkő, mint Gönyű 1850-es évekbeli fellendülése. A Győri Duna Gőzhajózási Társaság 1846. szeptember 1-jén alakult meg; a helyi kereskedők a kiszolgálás rendszerességében is érdekeltek voltak. [19]
A gőzgép növelte a hajó saját hajtóerejének szerepét, de nem tüntette el a sekély vizet, a jeget vagy a kikötés gondjait. Az új technikának is ugyanazzal a folyóval kellett együttműködnie. A változás ezért nem úgy képzelendő el, hogy egyik nap még lovak húztak minden hajót, másnap pedig minden korábbi tudás fölöslegessé vált.
A település szempontjából az volt a lényeges, melyik hajó áll meg, hol rakodik, hogyan kapcsolódik a szárazföldi úthoz. A folyópart fejlődését a gépek mellett társasági döntések, menetrendek és kereskedelmi érdekek is alakították. A hajó történetéhez a kikötő története is hozzátartozik.
A hajóútért átalakított táj
A vízügyi tervezési dokumentum a szabályozás céljai között a hajózást és az árvízi viszonyok rendezését is bemutatja. A főmedret formáló művek azonban a mellékágak áramlását és feltöltődését is befolyásolták. A korábbi használati szempontok és a mai élőhely-helyreállítás között ezért valódi történeti kapcsolat van. [21]
Az Erebe mai történetének egyik érdekes fordulata, hogy egy korábban elzártabb A folyó főmedrétől elkülönülő, vele időszakosan vagy tartósan összekapcsolódó vízfolyás. újbóli vízellátása vált céllá. Ez nem jelenti a hajózás történetének megtagadását. Azt mutatja, hogy a folyót többféle igény szerint használjuk, és időről időre újra kell mérlegelnünk ezek kapcsolatát.
Egy hajós emléktárgy, egy régi fénykép és egy mai medertérkép együtt különösen sokat mondhat. Az egyik a munkát, a másik a part egy pillanatát, a harmadik a vízi kapcsolatokat mutatja. Az olvasó feladata nem az, hogy az egyiket mindennél fontosabbnak válassza, hanem hogy megértse, melyik milyen kérdésre ad választ.
A táj napjainkban: saját terepfelvételek
Ezek a mai saját felvételek a tágabb dunai környezethez adnak képi kapcsolódást. Nem történelmi események, történeti korszakok vagy mondák bizonyítékai.
