A fejezet tartalma
Ahogy Gönyűn mesélik
A gönyűi falutörténeti leírás szerint a törökök elől menekülő helyiek az A folyóhoz és annak elöntéseihez kapcsolódó élőhelyek és földrajzi jelenségek jelzője. erdőbe húzódtak. A monda úgy tartja, hogy az „Erre be!” kiáltással üldözőiket egy szűk ösvényre csalták, ahol a helyismeret a menekülőknek kedvezett.[3]
Egy másik változat
A vármegyei értéktár másképp őrzi a történetet: az „Erre be!” felszólítás ebben a változatban a már menedéket talált emberektől hangzik el, akik a többieknek mutatják az utat. A kiáltás tehát nem az üldözőket, hanem a menekülőket irányítja.[4]
Mit tudhatunk belőle?
A két változatot névmagyarázó mondaként olvassuk. Egyik leírás sem ad ellenőrizhető bizonyítékot egy konkrét szigeti összecsapásra vagy a név biztos nyelvi eredetére.
A történet ettől még értékes: megmutatja, hogyan kapcsolja össze a helyi emlékezet a folyót, a veszélyt és a menedéket. A változatok összevetése jó alkalom arra is, hogy észrevegyük: a hagyomány nem mindig egyetlen, változatlan elbeszélés.